Budapest hídjai elég különös helyzetben vannak. Rengeteg ember megy át rajtuk minden nap – vonattal, autóval, gyalog – de a legtöbben igazából sosem látták őket rendesen. Mert egy hídon átmenni és egy hidat látni az két teljesen különböző dolog. A Lánchídat például szinte mindenki ismeri, de közelről, a partról nézve csak a pillérek tövét látod – nem az egész szerkezetet, ahogy a város fölé emelkedik. Ehhez víz kell. Pontosabban: egy dunai hajókirándulás, ami a kilenc híd közül legalább hatot érint 60-90 perc alatt.
Ha Budapesten tervezel hajókirándulást, az Alle! platformon találsz duna-hajóutakat – 1-4 órás vízitúrákat, ahol a legtöbb közép-budapesti hidat vízi perspektívából láthatod, este vagy nappal, kommentárral vagy anélkül. De ahhoz, hogy igazán értékeld, amit a hajóról látsz, érdemes tudni, mi az a kilenc híd, és mindegyiknek mi a története.
Budapest összes Duna-hídja – a Széchenyi Lánchídtól egészen a 2008-ban átadott Megyeri hídig – a város különböző korszakait képviseli, és szinte mindegyiknek van valami meglepő részlete, amit az ember nem sejt, ha csak átmegy rajta. Az alábbiakban északtól délig mutatjuk be mind a kilencet.
1. Megyeri híd (2008) – A legfiatalabb, és a leghosszabb
A Megyeri híd 2008. október 25-én nyílt meg, és igazából a legtöbb turista nem is tudja, hogy létezik – azért, mert az M0-ás autópálya része, és a város belső részeitől eléggé messze van, az északi agglomeráción túl. De az adatai figyelemreméltók: 1861 méter hosszú, és egyszerre a leghosszabb közúti híd Magyarországon. Középső nyílása 307 méteres, ami kifejezetten imponáló közelről.
A belső hajóutak általában nem érintik – a turisták számára inkább történelmi háttér, mint látványosság. De ha valaki autóval közlekedik Budapest körül, valószínűleg rendszeresen átmegy rajta anélkül, hogy tudná.
2. Árpád híd (1950) – 928 méter, és elég mozgalmas múlt
Az Árpád híd 1950-ben nyílt meg, és szinte az összes magyarországi hídépítési nehézséget magán viseli – az eredeti terveket még a háború előtt készítették, az építkezést persze megszakította a világégés, aztán a szovjet korszak jellegzetes sürgetésével fejezték be. Hossza 928 méter, ami a Margit-sziget két oldalán átvezetve azt is eléri – ezért a híd két részre osztható, és a Margit-szigetre közvetlenül is le lehet szállni róla.
Hajókirándulásról nézve az Árpád híd nem a legdekoratívabb – nincsenek díszítőelemek, nincs különleges torony. De a Margit-sziget megközelítésének szempontjából fontos pont, és az esti fényében elég jól mutat.
3. Margit híd (1876) – Az, amelyik megtörik
A Margit híd az egyik legkülönösebb szerkezetű híd a Dunán – V-alakú, mert a Margit-szigetnél megtörik, és egy leágazással kapcsolódik a sziget északi csücskéhez. Ez Ernest Goüin francia mérnök terve volt, és 1876-ban adták át. Azért kellett a törés, mert a Margit-sziget egy kissé ferdén áll a folyóhoz képest, és így jobban lehetett illeszteni az átkelőt.
De ami igazán megdöbbentő a Margit híd történetéből: 1944. november 4-én, a II. világháború alatt, a híd középső nyílása véletlenül felrobbant – nappal, forgalom közben, mert a német robbantócsapat korábban aktiválta a gyújtószerkezetet a tervezettnél. Több mint 600 ember veszítette életét, köztük sok civil. A hidat 1948-ra építették újjá.
4. Széchenyi Lánchíd (1849) – A szimbolikus közép
A Lánchíd az, amire mindenki gondol, ha „budapesti híd” jut az eszébe – és nem véletlenül. 1849. november 20-án adták át, ami azt jelenti, hogy ez a legrégebbi híd a városban, és egyben az első állandó összeköttetés Buda és Pest között. Előtte csak hajóhidak léteztek, amelyeket télen szétszedtek.
A tervező William Tierney Clark angol mérnök volt – ő tervezte a londoni Hammersmith-hidat is, ami hasonlít rá, csak a Lánchíd kicsit nagyobb és díszesebb. A helyszíni munkákat Adam Clark (nem rokon) skót mérnök irányította, akinek a nevét ma az alagút feletti tér viseli. Az oroszlánszobrok a pillérek tövénél Marschalkó János alkotásai, és az a városi legenda, hogy nem kaptak volna nyelvet, tényleg csak legenda – a szájuk egyszerűen csukva van.
Hajókirándulásról a Lánchíd igazán lenyűgöző – az alatta való átkelés pillanata azok egyike, amikor érdemes felfelé nézni, nem a partok felé.
5. Erzsébet híd (1964) – A háborús csere
Az Erzsébet híd eredeti változata 1903-ban nyílt meg, és akkor a világ leghosszabb lánchídja volt. De 1945 januárjában a visszavonuló német csapatok az összes budapesti Duna-híddal együtt felrobbantották. A mai fehér, kábeles szerkezet 1964-ben készült el – és ez az egyetlen budapesti híd, amelynek az újjáépítésekor teljesen más típusú szerkezetet választottak az eredeti helyett.
A fehér acélkábelek és a karcsú tornyok egy kicsit másképp néznek ki, mint a többi híd – modernebbek, kevésbé díszesek. Sokan jobban szeretik a Szabadság hídnál, mások kevésbé. De az biztos, hogy az alatta lévő szűkebb nyílás és az egyedi megjelenés vízi perspektívából egész érdekesen mutat.
6. Szabadság híd (1896) – A millennium hídje
A Szabadság hídnak elég egyértelműen látszik, mikor és miért épült: 1896, a Magyar Millennium, vagyis az ezeréves honfoglalás megünneplésének éve. Az ünnepségsorozat részeként adták át, és az átadási ceremónián Ferenc József maga verte be az utolsó szögcsapot egy ezüstkalapáccsal – bár a legenda szerint egy aranykalapáccsal tette, ami aztán „eltűnt”.
A híd zöld festése, a turulok a tornyokon és az art nouveau jellegű vas díszítőelemek ma is jól láthatók – és éppen ezért ez az egyik legfotogénebb híd Budapesten, különösen napkeltekor vagy napnyugtakor, amikor a fény oldalt éri a rácsozatot. Hajókirándulásról a déli nyílásból nézve elég jó képet lehet róla csinálni.
7. Petőfi híd (1937) – Az, amelyiket kétszer építettek
A Petőfi híd 1937-ben nyílt meg, akkor még Horthy Miklós híd névre hallgatott. A II. világháborúban ezt is felrobbantották, 1952-re építették újjá – és az újjáépítés közben átnevezték. Az eredeti szerkezet és a mai közt elég sok különbség van, mert az újjáépítésnél több módosítást is végeztek.
Ez az a híd, amelyik a Közép-Európa egyik legnagyobb könnyűzenei fesztiváljának, a Szigetnek ad hely – a Hajógyári-sziget megközelítése részben itt zajlik, bár a fesztivál helyszíne technikailag más irányban van. De az érdekesség megmarad: a híd közelében minden nyáron néhány százezres tömeg jár át naponta.
8. Rákóczi híd / Lágymányosi híd (1995) – A legfiatalabb a belső hidak közül
Ez a híd 1995-ben nyílt meg, és akkor Lágymányosi híd volt a neve – 2011-ben nevezték át Rákóczi hídra. A belső forgalmat tekintve viszonylag kevésbé terhelt a többi közép-budapesti hídhoz képest, de a villamosok miatt fontos szerepe van a tömegközlekedésben. A Műszaki Egyetem és a Kelenföld közötti összeköttetést biztosítja elsősorban.
Látványilag ez sem a leglátványosabb – de a kor, amiben készült, jól látszik rajta: letisztultabb, funkcionálisabb formák, sem torony, sem díszítőelem. Hajókirándulásról általában az egyik utolsó vagy első híd, amit érintenek a délibb indulású túrákon.
9. Kvassay híd (1928) – A Csepel-összekötő
A Kvassay híd 1928-ban nyílt meg, és a Csepel-sziget északi csücskét köti össze a Ferencvárossal – technikailag egy mellékág fölé épített híd, nem a Duna főmedre fölé. Ezért elég sokan nem is számolják a „kilenc Duna-hídhoz”, és igazából a városnézős hajókirándulások sem érintik jellemzően.
Szóval ha valaki szigorúan veszi a számolást, a kilenc híd körüli vita részben azon múlik, hogy a Csepel-mellékágat Dunának számítjuk-e vagy sem. De a legtöbb lista – és a legtöbb budapesti – mégis beleszámolja.
Hogyan lásd mindet egyszerre – és miért éri meg
A kilenc hídból öt-hat érintkezési pontot az összes belső hajóút lefed, mert ezek a Margit hídtól a Rákóczi hídig tartó szakaszon fekszenek – ez az a 8-10 kilométeres folyószakasz, ahol a turisták többsége mozog, és ahol a leglátványosabb hidak állnak. Egy 90 perces vagy kétórás esti hajókirándulás alatt a Lánchíd, az Erzsébet híd, a Szabadság híd és a Margit híd mind beleesik a nézőpontba, egy részük alól is átmész.
Nappal a részletek jobban látszanak – a turulok, a láncok, a kőoroszlánok. Este viszont minden híd kivilágítva áll a sötét vízben, és a tükröződések elég nehezen verhetők bármilyen szárazföldi nézőponttal. Ha az ember csak egyszer van Budapesten, az esti slotok általában 60-90 percesek és azt fedik le, amit érdemes látni.
A szárazföldről nézve az összes hidat végigjárni egyébként meglepően időigényes – gyalog is körülbelül 3-4 órát vesz igénybe, ha az ember az összes közép-budapesti hídon átmegy és visszasétál. Hát, ez is egy módszer, de a vízről nézve jóval látványosabb az egész – és egy jó hajókirándulás ennél kevesebb időt vesz igénybe.
Egy-két dolog, amit az emberek általában nem tudnak a budapesti hidakról
Először is: a II. világháborúban az összes budapesti Duna-hidat felrobbantották. Mindegyiket. 1944-45 telén a visszavonuló német csapatok részben stratégiai, részben bosszúból megsemmisítették az összeset. Az utolsó, a Lánchíd, 1945. január 18-án robbant fel. A háború utáni újjáépítés az egyik legnagyobb logisztikai feladat volt, amivel a városnak szembe kellett néznie.
Másodszor: a Lánchíd oroszlánjainak nincs nyelvük – de ez szándékos, nem hiba. A szobrász, Marschalkó János döntése volt, és az a városi legenda, hogy emiatt „valaki megszégyenítette és a Dunába ugrott”, bizonyítottan kitaláció. A szobrok jól vannak, köszönik a kérdést.
Harmadszor: ha valaki esti hajókirándulást tervez, és a Lánchíd alatt is át akar menni – ez majdnem minden belső körös dunai túrán megtörténik, szóval ezt nem kell külön keresni. Ami érdemes figyelni: melyik oldalon ülsz, mert a Buda-oldal és a Pest-oldal teljesen más látványt kínál ugyanazon a híd-szakaszon.
